A férfi arca elsápadt abban a pillanatban, amikor ráeszmélt: lebukott. Az álcája lehullt, és többé nem volt visszaút.
— Holnapután megint üzleti útra megyek, szinte egy teljes hónapra — jelentette be Szergej a menyasszonyának, Alinának.
— Kár… Olyan hosszú idő — sóhajtott a lány, miközben teát töltött neki. — Tudod, mennyire fogsz hiányozni.
— Minden este videóhívásban beszélünk, ígérem — mosolygott Szergej, és gyengéden átölelte.
— És most hova utazol? — kérdezte kíváncsian.
— Egyiptomba. A gyártás egy részét ott telepítik újra a szankciók miatt. Személyesen kell felügyelnem a folyamatot — válaszolta határozottan, mintha minden szava igaz lenne.
Néhány nappal később elutazott, de a hívások, amelyeket megígért, elmaradtak. Egy hét telt el csendben. Sem üzenet, sem telefon.
Alina igyekezett nem a legrosszabbra gondolni, de valami mély, néma aggodalom mégis fojtogatta.
A második héten végre jelentkezett Szergej.
— Szia, drágám. Bocsánat, hogy nem hívtalak eddig. Váratlan nehézségek voltak — magyarázkodott bűnbánó hangon.
— Minden rendben veled? Már nagyon aggódtam… — válaszolta Alina remegő hangon.
— Igen, csak gond van a céges telefonokkal. Internet sincs, és a hívások csak cégen belül ingyenesek. De már nem sok van hátra, hamarosan otthon leszek — próbálta megnyugtatni.
— Annyira jó végre hallani téged — sóhajtott a lány. — Borzalmas volt ez a hét nélküled.
— Nekem is hiányoztál — mondta Szergej halkan. — Igyekszem többször jelentkezni, de rengeteg a munka, nem tudok ígérni semmit.
Alina hitt neki. Miért is ne hitt volna? Hisz soha nem hazudott neki… eddig.
Két hét múlva Szergej visszatért Nyizsnyij Novgorodba. Egy csokor vörös rózsával és néhány szuvenírrel állított haza.
Alina boldogan ugrott a nyakába.
— Szerelmem, annyira hiányoztál! — csókolta meg.
— Én is alig vártam, hogy lássalak — válaszolta, majd elővett egy bársonydobozt. — Emlékszel, ígértem ajándékot?
— Persze! Mi az? — csillant fel a lány szeme.
— Csak neked választottam — mondta, és kinyitotta a dobozt. Egy finom ezüstgyűrű volt benne, benne egy türkizkő.
— Ez csodálatos! Köszönöm! — suttogta meghatottan Alina. — Soha nem fogom levenni!
Az első napok csupa boldogságban teltek. Alina egy pillanatra sem akarta elengedni a férfit.
De egy este észrevette, hogy Szergej egy hívást rendre elutasít. Ismétlődött. Ugyanaz a szám.
— Ki keres? — kérdezte gyanútlanul.
— Valami ismeretlen. Talán reklám — válaszolta kurtán.
De Alina látta, hogy a szám el volt mentve. Ez már nem fért bele.
Amikor Szergej elment zuhanyozni, Alina ellenőrizte a telefonját. A híváslista üres volt. A beszélgetések is eltűntek. Valamit nyilvánvalóan el akart rejteni.
Alina azonban próbálta elhessegetni a gondolatot. Szerette. Hinni akart benne.
Néhány héttel később újabb „üzleti út” következett. Szergej kérte, hogy ne kísérje ki — kollégákkal utazik, nincs hely a kocsiban.
Miután elment, Alina takarítani kezdett. A hálószobában, az egyik polcon megtalálta a férfi útlevelét.
Megdermedt. Hogy mehet el utazni útlevél nélkül?
Villámgyorsan összeszedte magát, felkapta a dokumentumot, és rohant a repülőtérre. Szergej nem válaszolt a hívásokra.
Húsz perc bolyongás után megpillantotta. Ott állt a kijáratnál. Egy nő karjába kapaszkodva nevetett. Összebújva álltak.
Alina megnyitotta az útlevelet. Egyetlen egyiptomi vízum sem volt benne.
Odament hozzájuk, és remegő hangon csak ennyit mondott:
— Elfelejtetted az útleveled. Ki ez a nő? Megcsalsz?
Szergej elsápadt. Egy darabig csak némán állt, majd kibökte:
— Ő a feleségem. Te… csak a szeretőm vagy.
Alina levegőt sem kapott.
— Mi? Te… nős vagy? És én mi voltam neked… csak egy eszköz?
— Sajnálom. De… szeretlek titeket mindkettőt — próbált higgadt maradni, de hangja reszketett.
A feleség, aki eddig némán állt, hirtelen pofon csapta, majd zokogva elszaladt.
Alina csak nézett rá. Majd szó nélkül sarkon fordult, és távozott.
Otthon összeszedte minden holmiját, és kirakta a bejárat elé. Vége volt.
Hónapokig hívogatta őt Szergej. Üzenetek, hívások, könyörgések. Alina azonban soha nem válaszolt. Mert volt valami, amit nem tudott — és nem is akart — megbocsátani.
A feleség, miután megtudta az igazat, beadta a válókeresetet. Addig ő is hitt a „hivatalos utakban”, addig ő is tárt karokkal várta haza a férjét, aki akkor épp Alina mellett aludt.
A kettős élet összeomlott. És csak romok maradtak utána.